~ 7. ~

Hali minden erre tévedő egyednek! A részben elég sok a szóismétlés, ez csak a szobaleírások miatt van. Mellesleg sem a rész sem lett díjnyertes, sőt eddig talán ez a leggyengébb - és remélem végig ez is lesz az. Mindegy, nem sok mindent tudok ehhez hozzáfűzni, csak annyit, hogy a cselekmények 1-2 rész múlva beindulnak. Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

- Többiek? - tettem fel az első kérdést, ami az eszembe jutott a döbbenet után.

- Medencénél. Mondjuk Luke vigyáz, szóval ő napozik - az utolsó szónál az ujjaiból idézőjelet formált. - Gondoltam megvárlak. Körbevezesselek? - óvatos félmosolyra húzta a száját, és kérdőn pillantott rám.

- Megköszönném - bólintottam, és egyből mellé léptem, hiszen amint válaszoltam fellökte magát a kanapéról, és felém nyújtotta a kezét, amit természetesen, mit jó testvér megfogtam.

- Akkor gyere - előre ment, és a lépcső felé húzott, amin futni kezdett, úgyhogy máris elengedte a kezemet. Lassabban követtem, így tökéletesen meg tudta figyelni a lépteimet a legfelső fokon állva. - Milyen pici vagy! - nevetett ki az igazán kedves "bátyám". - És lassú is - tette hozzá, mivel én még csak a közepénél jártam.

- Baszd meg - szóltam vissza, mikor felértem, és adtam egy zsibit a vállába, mire felszisszent, és megdörzsölte a kezét.

- Kegyetlen - motyogta, de visszamászott az az idegesítően aranyos vigyor az arcára, amivel bármelyik lányt levenné a lábáról. És én nem mondok sok srácra ilyet, de Michael, na, rá teljesen igaz. - Az a szobám - mutatott egy ajtóra. - Megnézed?

- Robbant ott atombomba? - húztam fel a szemöldököm, mire felnevetett, majd megrázta a fejét.

- Nem.

A lábával lökte be az ajtót, így tökéletes rálátásom volt a helyiségre. A falak barnák voltak, teljesen összhangban voltak a hasonló színű bútorokkal. A szobában nem volt olyan nagy a kupi, bár egy két szétdobált zoknit és alsógatyát felfedeztem - a sarokban, a szekrény előtt, és még a csilláron is. Bal oldalon a falnak tolva egy hatalmas franciaágy állt, fekete ágyruhával, mellette egy kisebb éjjeliszekrényt fedeztem fel, aminek egy kicsit nyitva volt a fiókja, így megpillanthattam a benne heverő pengetőket. Mellette két gitár állt, mindkettő az állványában - az egyik fekete, fehér X feliratos, a másik pedig sötétbarna volt, de a színe a gitár közepe felé világosodott.

Az ággyal szemben egy íróasztalt helyeztek, aminek lapján papírok feküdtek, mellettük tollakkal, a tetején pedig egy tévé volt.. A szekrény az íróasztal és az ajtó közé volt állítva. A szekrény egyik polcán könyvek sorakoztak, mindegyik elég meggyötört volt - gondolom Michael sokat lapozhatta őket. Odaléptem hozzájuk, és egyesével végigsimítottam a gerincükön, és elolvastam a címüket.

- Azok a kedvenc bandáim tagjainak az életrajza. Vagy éppen a bandáknak a története - magyarázta, mikor látta, hogy kiveszek egyet közölük. - Az Green Day - mosolyodott el, mikor kinyitottam a könyvet, és beleolvastam.

- Imádom ezt a könyvet - csuktam be. - Ahogy a bandát is. Kiskorom óta a kedvenceim.

Nem válaszolt, a tekintetem pedig újra az asztalon fekvő lapokra vándorolt

- Azok mik? - érdeklődtem az asztal felé mutatva, mire elfordult.

- Dalszövegek - a kezébe vette az egyiket, és felolvasta nekem. - Nem sok, az összes csak egy-egy sor. Semmire nem megyünk velük - húzta el a száját, majd visszatette a papírt a helyére. 

Fél perccel később újra átléptem a szobája küszöbét, de most a folyosóra kerültem. A folyosó végén lévő ajtó felé vezetett, ami mögött a fürdőszoba terült el. A fala kék csempékkel volt kirakva, amihez illett a kék, pingvines vécéülőke is. Az utóbbin természetesen nevetnem kellett, és Michael is csatlakozott hozzám, mikor követte a pillantásom. 

- Ez miért ilyen? 

- Nem tudtunk választani. Luke-nak sikerült - válaszolta. - Azt hiszem 8.-asak voltunk. Tudod, Luke imádja a pingvineket. Én meg az oroszlánokat - nyújtotta el az "a" betűt, majd "o" alakot formált ajkaival. - Segíts megkeresni Daniel-t - rángatott ki a fürdőből, és már kutatott is Daniel után.

- Ki az a Daniel? 

- Az oroszlánom - vágta rá, mintha ez tök természetes lenne.

- Neked olyanod is van? - tátottam el a számat meglepődve, hiszen Mikey alapból nem tűnt ennyire idiótának. Mármint amikor először láttam.

- Igen, Calum-tól kaptam az egyik szülinapomra. Azt hiszem a tizenegyedikre. Nagyon aranyos - tájékoztatott az oroszlánja eredetéről, és vigyorogva nyúlt be az ágya alá, hogy megnézze ott van-e, amit keresett. Ott volt. - Alice, ő Daniel, Daniel, ő Alice - mutatott be minket egymásnak, ami miatt fájdalmasan a homlokomra csaptam. Mikey csak kiröhögött, és az ágyra helyezte a plüssöt, majd a csuklómat megfogva húzni kezdett az utolsó előtti ajtó felé.

- Ez a zeneszoba. Itt gyakorolhatunk a srácokkal, és szoktam ide jönni akkor is, ha nyugalomra vágyom.

Egy "L" alakú kanapé volt a sarokba tolva, előtte egy dohányzóasztal állt, amin X-Boxhoz való karokat helyeztek el. Ezekkel szemben egy óriási TV foglalt helyet, mellette milliónyi játékkal az X-Boxhoz. A sarokban egy dob állt, mellette a falnak két basszusgitárt támasztottak, és két másikat is.

- Jó hely - jegyeztem meg, miután kicsodálkoztam magam. - Most már a szobámat is megmutathatnád.

- Azt akartam a végére hagyni, de legyen - vonta meg a vállát, és már indult is a következő helyiség felé, aminek ajtaja teljesen nyitva volt. - Tessék.

Amint megpillantottam a szobám a szám nyitva maradt, és a szemeim is elkerekedtek. Gyönyörű volt az egész, összhangban volt minden mindennel.

A falak sötétzöld színben pompáztak, rájuk már az összes poszterem ki volt ragasztva - sejtettem, hogy ez Mikey, Luke, Calum és Ash műve - még az életnagyságú Billie Joe kép is, aminek a felragasztásával én fél napot szenvedtem. Megmosolyogtatott az emlékkép, amikor próbáltam feltenni a falra, de az ügyetlenségemnek köszönhetően én ragadtam hozzá a képhez, és nem az a falhoz.

Az ágy a szekrényem mellett állt, mindkettő barna színben pompázott - a színösszeállítást száz százalék, hogy apa választotta, hisz csak ő tudja, a barna és a zöld a két kedvenc színem  -, a fekvőhelyem mellett egy éjjeliszekrény állt, amin egy kisebb olvasólámpa kapott helyet. Az ággyal szemben egy íróasztalt helyeztek el, aminek két fiókja, és két polca volt. A polcokon a kedvenc könyveim foglalták a helyet, a fiókokban pedig a tanuláshoz szükséges könyveim. Természetesen ez a bútor is barna volt, ahogy az előtte lévő gurulós székem, és a mellette - a sarokba helyezett - babzsákfotelem is. A tévé a falra volt szerelve, természetesen ez is tetszett.

- A világítás a legjobb - szólalt meg hirtelen Mikey a fülemtől pár milliméterre.

- Baszd meg - ugrottam meg, hiszen meglepett, hogy beszélt. El is felejtettem, hogy itt van, azt hittem már magamra hagyott. - Miért, az milyen?

- Nekem tetszik - vonta meg a vállát, és az éjjeliszekrényen fekvő távirányítóért nyúlt. Megnyomott egy gombot, mire az ágy fölött lévő palfonrészből - mármint a plafon alatt lévő plafon - hangulatvilágítás keletkezett. Egy másik gomb megnyomásával a szobát kék fény töltötte be, a harmadikkal pedig zöld. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt meg lehetett csinálni pirossal, lilával, és természetesen fehérrel is. 

- Ez kibaszott jó - dőltem be az ágyra, amire egy pink plüsspónit tettek. - Ez mi?

- A pónim. Gondoltam neked adom, mint jó báty.

- Neked komolyan van pónid? - kerekedtek ki a szemeim, mire vigyorogva bólogatni kezdett. - Te nem vagy normális. 

- Mondták már, de sosem értem, hogy miért - bandzsított, majd röhögve elterült mellettem. - Vegyél fel fürdőruhát, és két perc múlva legyél az ajtóm előtt. Vagy én leszek a tied előtt, az lényegtelen.

- De nekem nincsen - ráztam meg a fejem.

- Mindenről gondoskodtunk, nyugodj meg - kacsintott, és már ki is sietett a folyosóra, aminek padlója faburkolatú vagy milyen volt. Padlóról jut eszembe, a szobám talaját barna szőnyeg fedte. Olyan érzésem volt mikor ráleptem, mint ha felhőkön járnék, talpamat csikizte a füvet imitáló szálak.

A szekrényemhez léptem, és kinyitottam az ajtaját. A fa mögött hatalmas ruhakupacok voltak, köztük az eddigi, és új cuccok is, olyanok, amikkel apa ki akart rángatni a nyomoromból. Mármint a fekete ruhadarabok között rikított az a pár fehér és citromsárga póló, amit eddig még nem láttam, de mindkettő színre bandalogók voltak nyomtatva.

A fehérneműs fiókhoz nyúltam, melyben ott lapult egy fekete bikini, amire könnyen rábukkantam. A szobámban vettem át a ruhámat a bikinire, de előtte az ajtót gondosan bezártam, nehogy valaki - jelen esetben a fiúk egyike - rám nyisson. 

Amint elfordítottam a kulcsot a zárban az ajtó kicsapódott, és Mikey rontott be rajtam fekete fürdőgatyában. Hassal vetette magát az ágyamra, majd a hátára bámult, és kezével megtámasztotta a fejét, úgy bámult rám.

- Jól áll - jelentette ki. - Én választottam.

- Jó ízlésed van - vontam meg a vállam. - Mellesleg emeld fel a segged az ágyamról, és takarodjunk le a többiekhez fürödni.

  April xx