~ 6. ~

Körülbelül egy óra múlva végeztünk a játékkal. Második lettem, mert legyőztem Calum-ot - elméletileg megzavarta, hogy azt hitte, hogy a kékekkel van -, de Mikey-t már lehetetlennek tűnt. Nem tudom, hogy egyébként mennyit játszhat rajta, de olyan szinten profi, hogy indulhatna egy Fifa bajnokságon - már, ha van olyan.

- Ennyit erről - dőltem hátra az ágyon, így pont Michael hasán landoltam.

- Kösz - köhögött, mintha kinyomtam belőle a lelket is, de tudtam, hogy csak szórakozik. Haha, kibaszott vicces vagy bátyó. - Leszállhatnál  rólam - lökte meg a vállam, így átgurultam Calum-ra.

- Menni kéne - pillantott a falon ketyegő órára Ashton, majd engem, és Mikey-t felrángatva megállt az ajtó előtt. - Megyek felkeltem Luke-ot. Vigyázz, reggel olyan, mint egy sárkány. Ő is ezt mondta - kacsintott, majd ki is ment a szobánkból, hogy valamilyen "kedves" módon felébressze a haverját.

Röhögve mentem utána, hogy megnézzem a módszerét, vagy esetleg segítsek neki az ébresztésben. Éppen láttam, hogy melyik helyiségbe fordult be, én pedig - amilyen csendesen csak tudtam - követtem oda. Nem csukta be az ajtót, így ő sem vehette észre, hogy ott vagyok, mert nekem háttal állt, az ablakon nézett ki.

Ahogy ott állt, teljesen magányosnak tűnt, én pedig - természetesen - megsajnáltam. Nem értettem, hogy hogyhogy nem talált még magának barátnőt, hiszen - nem is kicsit - helyes. Kivasalt - ez látszott - barna hajába néha-néha beletúrt hosszú ujjaival, fekete, szűk farmerje kiemelte, a lába formáit, pólóján hátul is Pink Floyd felirat látszódott.

- Ash - szólítottam meg a srácot, mire összerándult, és felém fordult. Mosolygott, de láttam rajta, hogy nem teljesen őszintén, mire visszavigyorogtam rá. - Felébresztjük? - biccentettem a békésen alvó Luke felé.

- Persze - nevetett fel, és mellém állt. - Csak azt mond meg, hogy hogyan.

Amint becsukta a száját, két alak futott be a szobába, és ordítva ugrottak az ágyra, ahonnan nem sokkal - pár másodperccel - később köhögés, nyögdécselés, és halk káromkodás hallatszott. Na meg nevetés.

Röhögve fordultunk feléjük, de már csak annyit láttunk, hogy először Michael, majd Calum landol a padlón, majd Luke felül. Egyre hangosabban szidta a barátait, akikre pedig a sértések miatt egyre inkább rátört a röhögőgörcs, így a padlón vonaglottak, amíg Luke fáradtan dőlt vissza a párnájára, de nem sokáig, hiszen pattant is fel, és futott a vécére, ahol - a hangokból, és Ash arcából ítélve - kidobta a taccsot.

- Most már össze kell őket kaparni - bökött Ash a két fetrengő idiótára, majd az éppen a fürdőből kitámolygó Luke-ra. Az ágy mellé érve a térdére támaszkodott, majd felnézett ránk.

- Neked is jó reggelt - mosolygott rám, mire felkuncogtam.

- Ne csajozz, az én kishúgom! - pattant fel Mikey, de még mindig rázkódott a válla. Hátba verte a még mindig instabil Luke-ot, aki így arccal előre az ágyába zuhant, és ahogy láttuk nem is szándékozott onnan felkelni.

Calum - aki éppen az incidens előtt állt fel -, most összecsuklott, és hason fekve röhögött. Ettől már Ashton se bírta tovább, így ő is nevetni kellett, a röhögésétől pedig nekem is. Mikey csak mosolyogva nézte a földön fekvő hármasunkat, majd az ágyra vetette magát, és bekapcsolta a tévét, amiben valami baromság ment.

- Menni kell - tápászkodott fel Calum az ágy mellől, majd a csuklójára kötött órára pillantott, aminek mutatója pont kettő órára mutatott. - Luke, szedd össze magad, Ash, Alice álljatok fel, Mikey te pedig kapcsold ki azt a szart. Tíz percetek van - a srác még - a nyomatékosítás kedvéért - kettőt tapsolt, majd egyedül hagyott minket a szobában.

Felrángattuk az énekest az ágyról, és elküldtük fürödni, azzal a címszóval, hogy "Olyan vagy, mint egy majom, menj zuhanyozz le, van tíz perced!". A tíz perc hallatán már ment is be a fürdőbe, mi pedig összedörzsöltük a tenyerünket, és vihogva mentünk el a szobánkba - Mikey a sajátjába, Ashton-nal együtt, én pedig az enyémbe -, hogy összekaparjuk a cuccainkat.

Kereken tizenöt - Calum engedékeny volt Luke-kal szemben - perc múlva, mind az öten a ház előtt álltunk. A fiúk válláról egy-egy sporttáska lógott, és úgy figyelték a bejáratot, amin perc múlva Luke lépett ki, már emberi formában. A haja a szemébe lógott, de pont úgy, hogy ne takarja el a csillogó kék szemét, ami azért nem annyira szép, mint a "bátyámnak", de el lehet bennük veszni.

- Mi megyünk négyen - mutatott Mikey magára, Calum-ra, Ashton-ra, és rám - ti pedig ketten, hogy ne Ashton kocsijába okádjon.

- Baszd meg Michael - motyogta Oli, de belement, mert, ahogy mondta, "rossz arca van, elbeszélgetek vele kicsit, hogy mit is tervez veled". De erről csak én tudtam, a többiek nem, így a szöszi sem tiltakozott, hogy nem akar egy légtérben tartózkodni, az én kedves nagybátyám. Biztatólag Luke-ra kacsintottam, aki ezt nem értette, de elmosolyodott.

Az ajtót feltépve pattantam be a vezető mögötti ülésre, így Ashton mögé kerültem. Egy kisebb csata folyt a másik két fiú között az anyósülésért, de Calum-nak valahogy sikerült megfognia a kilincset, és bepattant az ülésre, így Michael morogva szállt be az autóba. Megpróbált minél inkább hátat fordítani az előtte ülő fiúnak, így a kezével tartotta magát, hogy ne essen be a két ülés közé. Lábait mellettem pihentette, vagyis azzal is tartotta magát.

- Ez mit csinál? - böktem meg Calum vállát, mire a helyére térdelve, a fejtámla felett bámult le Mikey-ra, és vigyorogva rázta meg a fejét.

- Fogalmam sincs - válaszolt, Mikey pedig grimaszolt rá. - Mit csinálsz?

- Hátat fordítok neked - nyafogott. Pont olyan volt, mint egy ötéves kisfiú, aki nem kapta meg amit akart, így inkább meg sem akar szólalni, és emiatt kiröhögik. Csak az a probléma, hogy Michael 16 éves, és nem 5. Részletkérdés.

- Michael, nem öt éves vagy, ülj fel rendesen - szólt rá Ashton, a szemét egy pillanatra lekapva az útról. - Öt perc múlva ott vagyunk, ha addig így ülsz, megverlek.

- De nem Fifában - nyújtotta ki a nyelvét az említett, de nem mozdult meg. Calum a fejét rázva ült vissza, és benyomta a rádiót, amiből épp hallottam a November Rain utolsó hangjait. Egyből utána kezdődött egy Pink Floyd szám, amit Ashton teljesen felhangosított, majd az ujjaival dobolni kezdett a kormányon.

- Abban soha - értett egyet. - Viszont erősebb vagyok nálad, és mi hárman vagyunk, te egyedül.

- Nem is igaz - húzta el a száját a "bátyám", majd elgondolkozott a hallottakon, és inkább felült, mint, hogy Ash megverje. - Szeretem ezt a számot - jegyezte meg, mikor a Pink Floyd Wish You Were Here című száma már a közepénél tartott.

- Ki nem? - tettem fel a költői kérdést, mert mindhárman dúdoltak - Ash -, vagy hangosan, ordítva énekeltek - Calum és Mikey.

- Az a baj, hogy sokan - pillantott rám a visszapillantóból Ash, mire elhúztam a számat. Igaza volt, a ami tinik már popot hallgatnak, egyre ritkábbak az értelmes - rock - zenét kedvelő egyének a világban. Vagy legalábbis arra, amerre én megfordultam.

A számnak lassan vége lett, majd elindult a kedvenc Green Day számom, a She, mire már tényleg összeráncolt szemöldökkel hajoltam be a két első ülés közé. Kezemmel a fejtámlákon támaszkodtam, majd a fejemet jobbra fordítottam, így pont szembe kerültem Calum-mal.

- Ez milyen rádióadás? - érdeklődtem, mert gyanús volt, hogy csak a kedvenc számainkat játsszák.

- Nem tom' - vonta meg a vállát, majd megnézte, és hitetlenül felnevetett. - Ez Ash CD-je. Ezt keresi már több napja - súgta meg, mire belefejeltem a vállába.

- Ez sötét - motyogtam mosolyogva, és a homlokomat dörzsölve huppantam vissza a helyemre, és belerúgtam a sofőrünk székébe. - Komolyan ezt a CD-t kerested?

- Igen, de ezek szerint megvan - kislányos hangon vihogott fel, amitől a szám nekem is felfelé görbült. - Egyébként megérkeztünk.

A dobos a feljáróra parkolt, és leállította a motort. Ő pattant ki először a kocsiból, majd szép lassan mindhárman a talajra helyeztük a lábunkat, és vártuk a nagybátyámat és a vele utazó Luke-ot. Csak öt percet álltunk a bejárati ajtó előtt - nem akartuk, hogy Oli továbbmenjen -, mikor megérkeztek. A szöszi a másnaposságát meghazudtoló módon pattant ki a kocsiból, kék szeme fáradtságot, és megkönnyebbülést tükrözött.

- Mit csináltál vele? - ugrottam Oliver mellé, mire csak lazán megrántotta a vállát.

- Én semmit. De azt hiszem egy kicsit lefárasztottam - vigyorgott önelégülten a nagybátyám, majd a fiúk után ment, be a házba.

Én megálltam a kapu előtt, hogy megcsodálhassam az óriási házat, aminek udvarán egy kiskutya szaladgált. Az apró golden retriever - pár hónapos lehetett - egy fekete macskát kergetett, majd amint észrevett hangos ugatásba kezdett.

- Szia kutyus - simogattam meg a fejét, majd kikerülve besiettem a házba, hogy láthassam belülről is a helyet, ahol innentől lakni fogok. Vagyis fogunk.

- Látom találkoztál Sirius-szal - mosolygott rám Mikey a kanapéról, de senki mást nem láttam a közelében.

- Ugye Tudod, hogy az a bizonyos Sirius kislány? - csapok a  homlokomra.Jézus, apa kivel záratott össze?

- Most már igen - röhögött fel, és magához hívta a kutyát, hogy megbizonyosodjon arról, igaz amit mondtam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Mint látjátok a hatodik rész készen van, és tudom, nem lett valami jó, és nem is Mikey van a főszerepben, de 1-2 résszel később már fontos lesz. Meg természetesen a többiek is, de mindegy. Húhú, most itt a rész végén tudnék írni, de nem foglak untatni titeket... Szóval, köszönöm a 6 feliratkozónak, remélem, hogy nem okoztam csalódást a résszel... A másik, hogy holnap lesz a Viván az MTV EMA, ahol a srácok több kategóriában - Legjobb pop előadó; Legjobb új előadó; Worldwide act; Legjobb push előadó; Legjobb rajongók - is jelöltek. Szóval hajrá, szavazzatok utolsó erőtökkel! :D

April xx