Utólag is boldog Halloween-t minenkinek!
Hajnali négy körül oszlani kezdett a tömeg, az emberek nagy része elfáradt és elment, vagy éppen olyan részeg volt, hogy elrángatták őket. A többieknek is nemsokára vége lesz a bulinak, hiszen apáék 5-kor indulnak a reptérre, hogy elérjék a gépet.
Fél négyig bírtam, utána már csak az asztalnál ülve bámultam a még bulizó fiatalokat, hiszen ők még maradtak. Itt volt Oli, Michael és Ashton, meg természetesen apa és Katherine, akikkel azóta nem is beszéltem, hogy elmondták, Michael a mostohatesóm. Luke már elment Calum-mal, mert az énekes kicsit sokat ivott, és nem hagyott békén, Calum meg már úgyis unta az egészet, úgyhogy elvitte a házba, ahol az egész sereg aludni fog.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Mennünk kell - lépett elém apa, mikor már csak öten voltunk az épületben - apa, Katherine, Michael és Oli. Mindenki elment már, jó utazást kívánva a házasoknak, akik vigyorogva fogadták ezeket a kívánságokat. - Légy jó.
- Mikor is jöttök? - pillantottam fel az arcára.
- Egy hónap múlva - mondta apa. - Addig Michael-el fogsz lakni a házunkban. De Olihoz is bármikor átmehetsz, ha megunod, hogy zenélnek.
- Oké - sóhajtottam, és felálltam. Szorosan átöleltem apát, aki egyik kezével a hajamat simogatta, a másikkal pedig a derekamnál fogva húzott magához. - Ne csinálj semmi hülyeséget, amíg nem vagyunk itt - suttogta, hiszen nem akarta, hogy valaki is meghallja amit mond. - Szia - engedett el, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Szia apa - válaszoltam. - Katherine - biccentettem a nő felé, és már hátat is fordítottam, hogy odamehessek Olihoz, és elinduljunk aludni.
- Oliver! Hívj taxit - utasította apa, mire a mellettem álló, srác hevesen bólogatni kezdett. Egyébként két üveg sörön kívül nem ivott más alkoholt, még teljesen józan volt, így ő sem gondolta komolyan, hogy itt hagyja a kocsiját, és holnap visszajöhet érte.
- Sziasztok - köszöntünk még el, majd mindhárman bepattantunk a kocsiba, hogy Oli elfurikázzon minket az éjszakai szállásunkhoz, ahol csak aludni fogunk, hiszen holnap már megyünk is haza. Mármint az új házunkba.
Csendben telt az út, én a hátsóülésen ültem, próbáltam nyitva tartani az ólom nehéz szemhéjam, de a fáradtságomra még rátett egy lapáttal az, hogy kocsiban ülök. A rádió sem ment most, hiszen semmiképpen nem akartunk ütközni, mikor már mindhárman leginkább csak aludni akartunk. Egyikünk sem volt részeg, mi ketten Mikey-val azért nem, mert mégiscsak a szüleink esküvőjén voltunk, Oli pedig azért nem, mert valahogy el kellett menni az óriási épülethez.
Szerencsére Oliver könnyen talált helyet, ahol le tudott parkolni, hiszen az autók nagy része az étterem előtt volt, mert a sofőr nem tudott volna egyedül hazavezetni. Oli a kezében vitt be a házba, hiszen a saját lábamon már alig tudtam megállni, olyan szinten fáradt voltam.
- Jó éjszakát - köszönt el Mikey halkan, hogy ne ébresszen fel. Oli válaszolt neki, én pedig dörmögtem valamit, majd amint beléptünk a szobánk ajtaján, a nagybátyám az ágyra dobott.
- Jó éjt, Alice - nyomott egy puszit az arcomra, és betakart. Pont nem érdekelt, hogy nem pizsamában vagyok, hanem egy koktélruhában, mert az álom máris elnyomott mikor a fejem a párnához ért.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A telefonom csörgésére keltem, olyan dél felé. Apa mondta, hogy hívni fog, ha megérkeztek, de azt nem tudom, hogy hova mentek, így azt sem tudtam, mikor fog hívni. Fáradtan kezdtem el kotorászni az éjjeliszekrényre helyezett táskámban, de mire megtaláltam a zenélés abba maradt. Pár perccel később Billie újra énekelni kezdett, ezzel jelezve, hogy apa újra hív. Csukott szemekkel fogadtam el a hívást, és a fülemhez emeltem a készüléket, hogy halljam, apa hangját.
- Szia Tökmag - szólt bele, hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- Reggelt - motyogtam, mire a vonal másik végéről nevetést hallottam.
- Reggelt? Ott már dél is elmúlt - tette hozzá, mikor sikerült visszafognia a kitörni készülő röhögést. - Én ébresztettelek? - esett le neki egyből, mire felmordultam.
- Dehogy, Oli már hiperaktív - motyogtam. - Szerinted? Persze, hogy te keltettél - mondtam el az igazat. - Milyen volt az út? - érdeklődtem, egy fokkal értelmesebb hangon.
- Unalmas. A nagy részét végigaludtuk, de nem baj, megérte, hiszen gyönyörű ez a hely - mondta apa, én pedig elvigyorodtam.
- Hol vagytok?
- Koreában - vágta rá apa gondolkozás nélkül. - Tényleg szép, és találkoztunk valami itteni hírességgel is - újságolta.
- Honnan tudod, hogy híres? - húzom fel a szemöldököm, hiszen nem hallottam apát még koreai bandákat hallgatni. Én sem szeretem nagyon, de nincs velük bajom.
- Katherine szereti. Elméletileg valami Niel, vagy ki - hallottam, hogy sóhajt. - Ha nem mondja, hogy srác, még mindig csajnak hinném - erre a kijelentésére kuncognom kellett, hiszen igaza volt, ritka olyan ázsiai emberrel találkozni - mármint Korea környékén -, aki nem csajnak néz ki.
- Elhiszem. De mindegy, most lerakom, mert Oli felébred miattam - pillantottam oldalra, ahol a srác ide-oda forgolódott. - Szia, és kellemes nászutat - a gondolatra is elhúztam a számat, úgyhogy, amint apa elköszönt, és elmondta vagy hússzor, hogy vigyázzak magamra, letettem a telefont.
Megpróbáltam visszaaludni, de már nem ment - a ruhám kényelmetlen, a szememből már kiment az álom, nyomja a hátamat, egy kiálló rugó, a cipőm szorítja a lábam -, így inkább kimásztam az ágyból, hogy rendbe szedjem magam, és legyen valami formám.
A fürdő ajtajához léptem, ami mellett ott feküdt a sporttáska, benne a ruháinkkal. Törökülésbe ültem, a táskát az ölebe húztam, és úgy keztem kotorászni benne. Tíz perc alatt sikeresen kiemeltem a ruháimat - fehérnemű, fekete, szűk, szaggatott gatya, és szintén fekete, Green Day-es póló -, majd a fürdőbe igyekeztem, hogy rendbe szedjem magam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy órát töltöttem a fürdőszobában, mire elfogadható állapotba hoztam magam. Letusoltam, megmostam a hajam, felkaptam magamra a ruháimat, és felkentem egy alap sminket is, hogy ne teljesen nézzek ki úgy, mint egy zombi.
Amint kiléptem az ajtón, megpillantottam a szobánkban csövező Calum-ot, aki éppen a tévét kapcsolgatta, valami értelmes adás után kutatva, amit természetesen nem talált, úgyhogy a nagybátyám X-Box-át benyomva, Fifázni kezdett.
- Szereted? - szólaltam meg hirtelen, mire elrontotta a lövést, így egy gyilkos pillantást lövellt felém. - Bocs, nem akartalak megijeszteni.
- Nem ijedtem meg - fonta össze karjait a mellkasa előtt, de tudtam, hogy hazudik - olyan volt, mint Oliver. - Viszont miattad elrontottam.
- Bocs - emeltem fel a kezem védekezően, majd felröhögtem. - Oli?
- Visszaadja az inget Luke-nak - vágta rá. - Vagyis odarakja az éjjeliszekrényére, mert még alszik. Egy kicsit sokat ivott - kuncogott.
- Vettem észre - grimaszoltam, mikor eszembe jutott, hogy a srác konkrétan elkezdett rángatni, hogy táncoljunk. - Máskor is ilyen, vagy csak, ha részeg?
- Csak ha részeg - mosolygott. - Tudsz játszani?
- Oli megtanított, szóval igen - bólintottam, és a kezembe vettem a fekete kart, Calum pedig visszament a kezdőrúgáshoz, hogy be tudjuk állítani, hogy kikkel leszünk. - Chelsea-val leszek - jelentettem ki, mielőtt még elhappolhatta volna előlem a kedvenc csapatomat.
- Én pedig a Barca-val - még ki sem mondta, de már a mezszíneknél voltunk - mindkettő csapaté a hazaija lett.
6 percesre állítottuk be a félidőket, és már kezdtük volna a meccset, mikor Mikey és Ashton berontott a szobánkba - mögöttük a röhögő Olival.
- Fifáztok? - pattant mellém Oli, és Michaelnek is felcsillant a szeme, amint meglátta a képernyőn az éppen induló játékot. Ashton csak fáradtan kifújta a levegőt, ezzel jelezve, hogy már elege van ebből a játékból - vagyis én ezt szűrtem le belőle. - Játsszunk úgy, hogy te most Calum ellen, utánatok én Michael-el, és azután nyertes nyertessel, vesztes vesztessel.
- Benne vagyok - emeltem fel a kezem, mert a hirtelen megérkezésük miatt, Calum megállította a játékot. - Veszteni fogsz - szűkítettem össze a szemeimet, majd a mellettem ülő, barna fiúra pillantottam.
- Azt majd meglátjuk - röhögött ki, és már nyomott is rá a folytatásra.
April xx
